Mi is pontosan a haloterápia, másnéven sóterápia?

A haloterápia (NaCl inhalációs terápia – sóterápia) története, több mint 100 évre tekint vissza, főleg itt a közép-kelet európai régióban, ahol nagymértékű sólerakódások találhatók a talajban és korábban bányászat is folyt.

Már Hippokratész is feljegyezte munkássága alatt, hogy a sóbányában vagy sóval foglalkozó emberek egészségesebbek, nincs légúti betegségük.

Gyógyászati felhasználásáról a sónak ilyen formában az 1850-es években jegyezték fel és a második világháború után is keletkeztek meghatározó feljegyzések a bunkernek alkalmazott sóbányák miatt.

A haloterápiáról általánosságban

A haloterápia nem más mint a finom szemcseméretű só inhalálása, lehetőleg állandó páratartalom mellett, és a célja a sóbarlangok vagy bányák légkörét előidézni.

Az első műszeres terápiát a Szovjetunióban fejlesztették ki a 80-as években, majd ezt elterjedten használták is. A módszer lényege az volt, hogy egy kamrát hoztak létre melyben állandó páratartalom volt és ebbe a légtérbe juttatták be a finomra őrölt sót. A modern haloterápia egyik legnagyobb úttörője és népszerűsítője Chervinskaya V. Alina professzor asszony, aki a 90-es években kezdte meg munkáját ezen a területen.

Ma már szinte minden országban található olyan egészségügyi intézmény melyben kapcsolt terápiaként vagy rehabilitációs célzattal részesítik ilyen haloterápiás eljárásban a betegeket, de kiválóan alkalmas egészségmegtartás és betegségmegelőzési célzattal is akár az otthonunkba a hordozható sóinhalátorok, azaz sópipák segítségével.

Ezen készülékek akkor a leghatékonyabbak, ha otthon is együtt alkalmazzuk sólámpával, sópárnával és egyéb párologtató eszközökkel. Az inhalálás során egy nagyon finomra őrölt sókészítményt lélegzünk be, melynek szemcsemérete 2 és 5 mikron között van, vagyis szabad szemmel egyáltalán nem vagy csak éppen látható.

Klinikai tesztekben és kísérletekben bizonyított a só inhalálásának jótékony hatása. A következő betegségekben érintetteknek lehet kifejezetten előnyükre a sópipa alkalmazása:

• COPD
• asztma
• allergia
• hörghurut
• bronchitis
• légúti fertőzések és gyulladások esetén
• továbbá segít a dohányzásról való leszokás után a légutak gyorsabb gyógyulásában.

A készülék és a terápia több klinikai teszt és szakorvosi ajánlás, valamint kutatás alapján semmilyen mellékhatással nem jár. Állapotjavító és az ember komfortérzetét és a tüdőkapacitását is növeli.

A haloterápia molekuláris biológiai alapjai

A só légúti rendszerre gyakorolt jótékony hatásáról a fentebb említett feljegyzések már beszámoltak, viszont a molekuláris háttere kérdés maradt egészen 2020-ig. Egy kínai kutatócsoport (Zhang C, Zhu W, Meng Q, Lian N, Wu J, Liu B, Wang H, Wang X, Gu S, Wen J, Shen X, Li Y, Qi X.) a COPD vonatkozásában elkezdte vizsgálni a hatását.

A COPD egy tüdőbetegség, melyben a légutak átalakulnak, hörgőszűkület és gyulladás lép fel. A sóinhaláció gyulladáscsökkentő és andioxidáns hatásainak vizsgálata volt a cél.  A váladék hígítása, ezáltal annak a könnyebb ürítése elősegíti a tünetek javulását.

A módszerről röviden csak annyit, hogy COPD-s kórképet alakítottak ki patkányoknál. Majd ezen patkányokat 4 csoportra osztva modellcsoportra, kontrollcsoportra, haloterápiával kezelt csoportra és a tüdőasztma ellen használt terbutalin nevű gyógyszerrel kezelt csoportra kezdték meg a kezelésüket.

Meglepő vagy sem a haloterápia hatékonynak bizonyult. A tüdőt ért károsodás, folyadékgyülem és gyulladás mind csökkent. A COPD-s patkányok tüdejében csökken az oxidatív stressz és a vérszérumban kisebb mértékben mutatható ki a gyulladásos faktor. A hatékonyság egy megkérdőjelezhetetlen eredménye volt ez a vizsgálat.

Arra a következtetésre jutottak, hogy hatékony a terápia a COPD kezelésben, a már kialakult betegség tüneteinek enyhítésében és egyben a megelőzésben is.

Egy másik publikáció szintén a haloterápia emberi betegségek gyógyításában való szerepét vizsgálta. (Gallicchio, Vincent. (2014). „Use of Trace Elements and Halotherapy in the Treatment of Human Diseases.”  doi.: http://dx.doi.org/10.5772/58235)

Ezen publikációt szinte szó szerint idézhetném, mivel minden egyes kötőszó lényeges elemét képzi, mégis próbálom kicsit egyszerűbben összefoglalni a tartalmát.

A kémiai alaptudást is kicsit felfrissíti, hogy nagyjából felidézzünk mindent, amit a nátriumról tudni érdemes. A tulajdonságai, az előfordulása, a vegyületei, köztük a NaCl, mind teret kapnak. Az emberi testben betöltött kiemelkedő fontossága szintén kihagyhatatlan pontja a tanulmánynak. Az emberi szervezet alapvető építőeleme, amely hatással van a vér térfogatára, ezáltal a vérnyomásra, szabályozzák a Ph-értéket és így tovább.

A szervezetben a folyadék, az ozmotikus nyomás, a pH-érték mind szoros kapcsolatban állnak a Na+ mennyiségével. Csak kis betekintés, hogy miért is olyan csodás az emberi szervezet és hogy hogyan képes saját magát szabályozni:

A víz kiválasztásáért a vese a felelős a szervezetünkben, ez köztudott tény. Viszont a vese sokkal nagyobb munkát végez, mint azt bárki is gondolná. Napi szinten a két vese együtt nagyjából 180 liter folyadékot választ ki. Ennek a mennyiségnek egy nagy hányada a visszaszívás során visszakerül a véráramba. A Na-mennyiség csökkenésének hatására aktiválódik a renin-angiotenzin rendszer.

Nagyon bonyolultnak tűnő neve van, de a renin, mint vese, angio, mint ér és tensio, mint feszülés szavakból tevődik össze. Ha a nátrium koncentráció csökken a renin-termelődés megnövekedik, majd pedig ez aldoszteront és angiotenzint termel. Ezeknek a vegyületeknek a hatására a nátriumot visszatartja a vizeletben. A Na-szint növekedés hatására pedig csökken a renin-termelődés, vagyis normalizálódik a Na-egyensúly.

Ez egy csodás körforgás, aminek a lényege egy nagyon rapid és hatékony ionkoncentráció-modifikálás. A sejtek és a vér között még van egy elválasztó határ, ami a sejtek sejtmembránja. Ezen keresztül nem tud csak úgy áthatolni egyetlen ion sem. A Na+ fontos szerepet játszik az idegi működésben szintén.

„A finomítatlan kősó, elsősorban a nátrium-klorid, különböző koncentrációjú egyéb ásványi sókat is tartalmaz, például kalciumot és magnéziumot, mangánt és szulfátokat, amelyek a forrástól függően további terápiás tulajdonságokkal rendelkeznek. A sóbányák mikroklímájának sajátosságai közé tartozik a stabil levegő hőmérséklet, páratartalom és a levegőben szálló szennyező anyagok, például pollen hiánya, ez minden bányánál egyedi. A mélységben a légnyomás is lényegesen magasabb, mint a föld felett, ami a tengerszint alatti Holt-tengeren végzett vizsgálatok szerint a légúti megbetegedésekben szenvedők számára előnyös.”

A modernizált környezetben, amikor nem a természetes sóbarlangok atmoszféráját élvezzük, is képesek vagyunk megfelelő sókoncentrációt belélegezni. A halogenerátorok ezt a légkört hivatottak szimulálni. Azt a kezelést pontosan reprodukálni nem lehet, amit a sóbányák levegője adhat, de nagyon hasonlóra van már lehetőség.

Az ilyen terápiák meghatározója egy olyan a gép, ami a kősót képes mikroméretű részecskékre bontani és ionizálni azokat. A meghatározott méretű (0.1-2.5 mikrométer) szemcsék az orr- és szájüreg védekezőképességét sikerrel kijátsszák, ezáltal eljutnak a tüdő legmélyebb részeihez is, az alveolusok szintjéig.

A sóterápiának több formáját ismerjük, amivel lehet nem ilyen intenzíven, de az otthonunkba elhozhatjuk a haloterápia egy szeletét. A sólámpa és sómécses alkalmas a hosszabb távú terápia alkalmazására. Nagyobb méretű sótömbökből kinyert kristály, melyet mécsessel vagy izzóval világítanak meg és ezáltal melegszik fel. A színe különböző árnyalatai a narancssárgának, rózsaszínnek, pirosnak. Ezek mind az ásványianyag-tartalmától függnek.

„Speciális otthoni sóterápiás eszközöket fejlesztettek ki azzal a céllal, hogy a sóterápiát otthon is könnyen elérhetővé tegyék, szimulálva a tengerpartot vagy a speleoterápiás aeroszolt. A kézi eszközök és az ultrahangos sóoldó kősót használnak a mikroszkopikus, belélegezhető sórészecskék létrehozásához. A kézi sóinhalátor száraz kősót használ, a só aeroszolt szájon keresztül belélegezve és orron keresztül kilégzéssel képes leadni, napi 1-2 órás expozíciót biztosítva. Az ultrahangos sóképző természetes kősóból készült sóoldatot használ a sóaeroszol előállításához. Ezek a sórészecskék a beltéri levegőbe kerülnek, és éjszaka szabadon belélegezve, napi 7-8 órás expozíciót tesznek lehetővé, különösen krónikus légúti betegségek esetén hasznos ez a módszer. A hipertóniás sós víz (3-7% NaCl) aeroszol belélegzése hatékonynak bizonyult a cisztás fibrózisra jellemző erős nyálkahártya-felhalmozódás kezelésére. Ennek a kezelésnek az előnyeit először Ausztráliában élő betegeken vették észre, akik ki voltak téve az óceáni sópermet természetes aeroszoljának.”

A következő egy kimondottan érdekes tanulmány (Jiang W, Yin L, Chen H, Paschall AV, Zhang L, Fu W, Zhang W, Todd T, Yu KS, Zhou S, Zhen Z, Butler M, Yao L, Zhang F, Shen Y, Li Z, Yin A, Yin H, Wang X, Avci FY, Yu X, Xie J.: „ NaCl Nanoparticles as a Cancer Therapeutic.”, Adv Mater. 2019 Nov;31(46):e1904058. doi: 10.1002/adma.201904058. Epub 2019 Sep 25. PMID: 31553099; PMCID: PMC6886716.).

Több fajta nanorészecskét vizsgáltak már meg élő rendszerekbe juttatva viszont a NaCl kimaradt eddig a sorból. Itt kezdődik az izgalmas része. Mivel a NaCl nanorészecskék (SCNP-k), de a sók nem, nagyon mérgezőek rákos sejtekre. Ezek endocitózissal jutnak a sejtbe, aminek a lényege, hogy egy kis buborékban jutnak el a sejtekig majd ott egyszerűen a buborék beleolvad a sejtfal szerkezetébe, az SCNP pedig a sejt belsejébe kerül.

Ez azért érdekes, mert a megszokott szabályzó rendszert elkerüli és mikor a sejtbe bejut, feloldódik, akkor gyors sejthalált okoz a rákos sejtekben. A miért és hogyanra jobban nem térek ki, de elég biztató eredménynek számít, mivel elpusztítják a rákos sejteket és a rák elleni védekezésben is segíti a szervezetünk az in vivo vizsgálatok szerint.

A következő tanulmány egy kicsit újabb oldalról közelíti meg a tüdő szöveten lévő folyadék és a rajta keresztül történő iontranszport vizsgálatát (O’Grady SM, Lee SY. : ”Chloride and potassium channel function in alveolar epithelial cells.”, Am J Physiol Lung Cell Mol Physiol. 2003 May;284(5):L689-700. doi: 10.1152/ajplung.00256.2002. PMID: 12676759.).

Eddig nagyobb részben a Na-csatornákra fókuszáltak, viszont a tanulmány a K+ és Cl- mozgását vizsgálja inkább. A Cl- és K+ csatornák szerepe mindig is nagy volt a sejtek iontranszportjában, ezáltal idegi sejtek, jelátvitel, sejttérfogat stb szabályozásába is alapvetően beleszól. A folyadékelálasztásban több anyag is fontos szerepet játszik, így ezek vizsgálata elengedhetetlen. A CFTR fehérje aktivitása szabályozza többek között a NaCl felszívódást.

A nagyobb mennyiségben jelen lévő NaCl nagyobb nyomást hoz létre, ami szükséges a folyadék alveolusokba és légutakba történő kiválasztásához. A kiválasztás egy pontján aktiválódó receptorok és a CFTR aktivitása egyaránt  elengedhetetlen az alveoláris folyadék kiürítéséhez is.

A tanulmány azt vizsgálja röviden, hogy a tüdőben felgyűlt folyadék kiürítése, az ödéma csökkentése, megelőzése, milyen módon érhető el. Ezen felül a Cisztás Fibrosisban szenvedő betegek miért reagálnak rosszabbul a gyógyszeres (terbutalin) kezelésre.

Az alveoláris sejtek több K+-csatornát alakítanak ki, melyeknek nagy szerepe van a sejttranszportban. Ezen csatornák és egyéb, még nem ismert képletek fontosak a Na+ és Cl-transzport egyensúlyának fenntartásában, irányításában, az aleoláris epitheliumon keresztül.

Összegzés

A Na+ és a Cl- a szervezet több szempontjából is elengedhetetlen, nélkülözhetetlen létszüksége. Szinte minden, testben lezajló folyamatban részt vesznek valamilyen szinten, akár szervezeti, akár sejtszinten vizsgáljuk. Ezek szervezetbe történő bejuttatása heloterápiával a légúti rendszer krónikus vagy akut betegségeinek leküzdésében is releváns szereplő.

A tanulmányok biokémiai folyamatokon, sejtszintű iontranszporton keresztül vizsgálják ezek áramlását, illetve az áramlást szabályzó sejtfehérjék, receptorok stb működését. Ahogy a tüdőben felgyülemlett folyadék, úgy az asztma, de még a rákos sejtek leküzdésében is szerepet játszik. A tanulmányok mutatják milyen komoly irányt vesz a kutatások terén a haloterápia alapjául szolgáló tiszta só nanorészecskék vizsgálata.

Kiemelt kép: mkupiec7/Pixabay